Fehér akácvirág
(Robinia pseudoacacia)
Gyógyhatásai

Teája jó köhögéscsillapító, enyhe vízhajtó és hashajtóként is alkalmazzák. Mivel igen aromás, ízjavítónak is keverhetjük más teákba. A kozmetikai ipar szintén előszeretettel használja. Az akác virágából készült forrázat ezen kívül kiváló nyálkaoldó, görcsoldó, nyugtató, tonizáló. Gyomor- és nyombélfekélynél az orbáncfűvel felváltva kell használni. Kúraszerűen naponta egy csészével csak addig kell inni, amíg az adott probléma nem szűnik. A szervezetet emlékeztetve a védekezésre a továbbiakban heti vagy kétheti egy csésze is elegendő. Legfontosabb tulajdonsága, hogy csökkenti a gyomorsav termelést, ezért eredményesen használható reflux betegségre.

Felhasználása
Gyógytea: mindig forrázatot készítünk a száraz gyógynövényből. Ha vízhajtásra használják, reggel igyanak meg egy csészével, székletlazításra viszont este kell fogyasztani. Gyomorsav túltermelésre naponta 1 csésze akácvirág tea ajánlott este étkezés után. Akkor se hagyják abba teljesen a tea fogyasztását, ha a gyomorégés megszűnt: emlékeztetőül időnként igyanak meg egy-egy csészével.
Köhögésre napi két csésze fogyasztása ajánlott 1-2 héten keresztül. Ihatjuk önmagában vagy más gyógynövényekkel (hársvirág, kakukkfű, szurokfű, apróbojtorján) együtt. Száraz köhögésnél hurutoldó, hurutos köhögésnél köptető hatása van. A teát mindig frissen kell elkészíteni, a langyosra hűlt forrázatot akácmézzel lehet ízesíteni. Fél óra alatt kortyolgatva fogyasszák el reggel és este.
Mivel csökkenti a savtermelést, ezért étvágycsökkentő hatása is van, ebből a célból keverhetjük katángkóróval. Utóbbit főzni kell, ezért azt javaslom, 2-3 perces főzéssel készítsék el a katángteát, majd ezzel a teával forrázzák le az akácvirágot. Napi 1 csészével igyanak belőle éhgyomorra, de nem tovább, mint 4 hét. Utána tartsanak egy 3-4 hetes szünetet.

Gyűjtése

Gyógynövényként a május-júniusi virágzásakor gyűjtött fürtvirágzatáról lefosztott, megszárított kis virágait használjuk
7 kg friss virágból kapunk 1 kg szárított virágot.
Az akácvirág az egyik legkényesebb gyógynövény. Akkor gyűjtjük, mikor még üdék a virágok, nincsenek teljesen kinyílva. Ilyenkor erős harcban állunk a méhekkel, akik dühösen védelmezik a táplálékukat a betolakodóktól.
A hullott virág értéktelen, nekünk is és (sajnos…) a méheknek is.
A nyers virágot ember, állat is szívesen elrágcsálja, azonban nagy mennyiségű fogyasztása nem ajánlott, mert szívpanaszokat, hasgörcsöket okozhat.
A szárról lefosztott virágot szellős padláson, árnyékos helyen szárítsuk, vékony rétegben kiterítve tiszta csomagolópapíron, vagy ruhán. Naponta kétszer, háromszor forgassuk át, különben megbarnulnak a fehér szirmok és a növény veszít hatóanyag tartalmából. Akkor mondhatjuk kellőképpen száraznak, ha a tenyerünkön morzsolni tudjuk a virágokat. Tárolni zárt edényben, száraz helyen, dobozban szabad. Gondosan zárjuk el, különben az édesszájú kártevők kocsányig lerágják a virágokat.